Csak állsz, minden este és gondolkozol. Mi lenne ha, nem lenne semmi.
Szívod, és szédülsz, és úgy érzed eluralkodnak rajtad az érzelmek, megbolondít. Részegnek érzed magad.
Tehát, csak állsz ott, bámulod az eget, a múlton rágódsz de a jövőre készülsz fel egyszerre. Feladnád a régit, hogy új lapokkal kezdj, egy új esélyt szeretnél.
Elfogyott a cigid, de te rágyújtasz még egyre.
Téged nem érdekel. Csak a szokásos esti dolgaidat teszed. Lassan elszívod, miközben a zene az egész testeden áthatol.. a szívedbe mar.. majd' kitépi azt.. és a lelkeddel folytatja. Te pedig állsz, és tűröd, mert nem érzed, hogy mi történik. Nem vagy ura magadnak.. az érzelmeid uralnak.
Elszívtad, majd ' bemész a szobádba. Az ágyadra fekszel. Szédülsz. Remegsz. Mégis ezt teszed minden este. A gondolatok kikészítenek. Felülsz és bámulod a falat.. szinte elnyel minden egyes minta, ahogy az emlékeidbe süllyedsz.. a zene csak háttér lesz. Kezedben egy forró tea - legalább az adjon egy kis melegséget - és felejtesz. A hátadon takaró, szorosabbra húzod. Nem fázol. Jól érzed magad. Ez egy másik élet.
Az emberek ilyenkor mennek fürdeni és aludni, te pedig a két cigi utáni depressziódban szenvedsz. Dehogy szenvedsz, élvezed.
Lassan ráhagyod a gondolataidat és inkább visszatérsz a boldogsághoz. Folytatod tovább a napodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése