-Figyelj.. Csak kihasznál, hányszor baszott már át. Hányszor játszotta el veled, hogy szeret, és törődik veled, aztán hetekig le se szart.. Csak akkor ilyen veled, ha akar valamit..
-Nem, ez az én hibám.. én vagyok rossz ember, én nem hiszek neki..
-Nem a te hibád, mert nem gondolja komolyan, csak kihasznál, fogd már fel..
-Nem használ ki, segíteni akar..
-Nehogy elhidd már.. Figyelj.. őszintén.. Szereted?
-Nem szeretem, csak én is segíteni akarok neki, szerintem megérdemli, hogy kedves legyek vele..
-Szereted.. Vicces hogy még magadnak sem ismernéd be. De figyelj, nem tartozol neki semmivel. Ő nem szeretett téged sose.
-Nem, az én hibám, én rontottam el, én vagyok a hülye, én löktem el magamtól mindig.
-Nem a te hibád, ha szeretne nem lenne ilyen, nem hagyná hogy ellökd magadtól..
-De nem szeretem, vagyis hát nem mindig.. amilyen tegnap volt az tetszett.. Olyan kedves volt, vicces, és normális volt velem.
-Figyelj.. ez nem így működik, hogy néha szereted néha meg nem. Akkor is szereted amikor megbánt, csak nem akarod beismerni.
-De ő jó ember, és nem szeretem.
-Hat éve ismerem, nekem ne mondd hogy jó ember. Hat év alatt csak az jött le, hogy milyen szar alak.
-De nem az.. és nem szeretem.
-De szereted.
-Talán.. de akkor az meg az én hibám, én vagyok hülye. Fáj hogy szeretem, fáj hogy ő engem nem. Szinte vérzik a lelkem, amikor ebbe belegondolok. Nem bírom én ezt. Nem tudnám neki azt mondani, hogy: Hagyj békén, nem kellesz.
Nem tudnám ott hagyni, nem tudnék neki ellenállni, nem tudnám csak úgy elfelejteni és kizárni az életemből.
-Akkor nem akarod eléggé..
-Dehogynem, csak.. igazad van, nem akarom kizárni az életemből, fontos nekem, bármennyire is hülye vagyok. Szeretem amikor normális velem és szeretek vele beszélgetni csak úgy.
Tényleg szeretem.. de nem akarom. Harcolhatok minden erőmmel ez ellen, nem megy.. egy idióta vagyok, hülyét csinálok magamból mert ő nem érez irántam semmit és fáj beismerni. Nagyon fáj, hogy ő le se szar és nem törődik velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése