"Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom"

-Nem baj?
-Nem..
-De biztos nem baj??
-Nem.. de hagyj már békén ezzel. Megmondtam, hogy nem. Ha baj lenne itt sírnék.. 
De nem sírok, mert nem érzek semmit. Mert nem érdekel semmi.. Majd ha baj lesz szólok, csak hagyj békén.. kérlek. Nem kell, hogy pont te segíts és tanácsot adj. A saját életeddel foglalkozz inkább, és azt próbáld meg helyrerakni.. az enyém tökéletes. 
Nem bántam meg, hidd el.. és nem mondom senkinek. Csak hagyj a hülye kérdéseiddel. 
-Jó....
-Tudod.. szerintem téged ez jobban frusztrál mint engem.. de miért? Miért féltesz engem ennyire.. Egy teljes év telt el.. megváltoztam.. 
Te ezt nem érted, sosem értettél engem.. csak úgy csináltad mintha segítenél..
Már nem vagyok ugyanaz.. már inkább érzelmek nélkül fordulok hozzád.
Megtörtént ez is.. na és? Pont nem érdekel..

Vajon mi lett volna ha ezeket elmondom neki és nem tartom magamban?
De várjunk csak..
Ez most tényleg megtörtént?
Ha igen, akkor miért kételkedem benne?
Úgy érzem, mintha lélekben ott se lettem volna.. mintha nem éltem volna át azt ami történt.
Mostanában egyre sűrűbben van ez. Olyan mintha az élet nem lenne valós, csak a képzeletünk szüleménye.. mintha mindig csak álmodnánk.. egy olyan álom ami ígyis-úgyis a haláloddal végződik.


                                     "Minek komolyan venni az életet, 
                                          ha az élet egy képzelt kaland, 
                                            amiből sosem kerülünk ki élve." 
                                                                                         Bob Marley

Wake me up

Nem akarok felkelni...
Az álmaimban minden olyan szép, nem akarok felébredni sose...
Akkor ébressz fel, amikor ennek vége. Amikor kevesebb lesz az elvárás. Amikor senki sem fogja bántani a másikat. Amikor béke lesz. Amikor könnyebb lesz. Amikor szabad lehetek. Amikor ő visszajött, és nem megy el. Amikor örökre velem marad. Amikor azt csinálhatok, amit csak szeretnék. Akkor. 
Nem akarok ébren lenni egy fájdalommal és boldogtalansággal tele lévő világban. Nélküle. Rossz emberekkel és háborúval. Én nem akarok harcolni, nem akarok ellenállni, békét szeretnék és szabadságot.
Azt akarom, hogy újra minden szép legyen...

Everything is fine, but I wish I was dead...

Van amikor minden jó, és mégis szomorú vagyok.
Üresnek érzem magam
Reggel felébredek...kinézek az ablakon. Fúj a szél, hullanak a levelek.
Este mielőtt lefeküdnék...kinézek az ablakon. Lement a Nap, sötét van.
Eltelt egy újabb nap. Én pedig egész nap azon gondolkoztam...Miért érzem ezt? 
Hisz' minden jó...semmi baj nem történik.
Mégis azt kívánom, bárcsak meghalnék.
Lehunyom a szemem...kicsordul egy könnycsepp...végigfolyik a arcomon...és lehull.
Azt kívánom bárcsak meghalnék.
Úgy érzem nem bírom ezt...nem tudom mi ez...elfáradtam.
Mi történik körülöttem?
Minden megváltozik, és olyan gyors lett hirtelen minden... 
Én pedig csak állok. Lehunyom a szemem. Egyedül vagyok. Mindenki eltűnt. Kicsordul egy könnycsepp. Végigfolyik az arcomon. Majd lehull. Azt kívánom bárcsak meghalnék.
Újra és újra...
Mi történik velem? Olyan mintha haldokolnék...és mégsem.
Olyan mintha valami súly lenne rajtam folyamatosan. 
Nem bírom tovább...
Érzem, a súlyát...az elfeledett percnek.
Az elmúlt napoknak, éveknek. 
Szinte beleszakadok, és nem tudom ledobni magamról ezt a súlyt.
Nem megy...néha könyebb...néha nehezebb.
Valahogy meg kell szabadulnom tőle...
De most csak lehunyom a szemem. Kicsordul egy könnycsepp. Végigfolyik az arcomon. Majd lehull.

Emlékek

Egy zene, egy könyv, egy szó...és újra eszedbe jutnak az emlékek...
Meghallod azt a zenét, amit együtt hallgattatok miközben te a mellkasán pihentetted a fejed...
...és hopp, egyszer csak eszedbe jut és a szemedből előbújnak a könnycseppek.
Eszedbe jut minden jó, amikor először beszéltetek, amikor hozott neked sütit, amikor először megcsókolt, amikor megforgatott a locsolók közt...
Valamint eszedbe jut minden rossz, amikor tévedésből a fejedhez vágott dolgokat amiket nem gondolt komolyan, amikor kinevetett ahogy sírtál, amikor nem foglalkozott veled.
Mert te mindig csak akkor kellettél, amikor nem volt más.
Mindig azt mondta, hogy szeret...nem tudtál hinni neki, és mindig megbántad hogy nem hittél neki.
Magadat okoltad minden miatt...de ő ott volt, és próbált segíteni amikor egyedül érezted magad.
Vele mindig boldogabb voltál.
Azt mondta szeret, aztán eltűnt. Nem foglalkozott veled.
Pár hónapra rá megjelent és megint kezdte, nem hittél neki. Féltél, hogy ott hagy, lehet hogyha hittél volna neki nem hagy ott.
Mindegy, ez már a múlt. Viszont amikor eszedbe jut, szörnyű érzés...Hiányzik...Hiányzik minden ami volt, minden amit tett, akár rossz akár jó.
El akarod felejteni, és amikor úgy érzed, hogy sikerült...ő jön és tesz valamit ami miatt nem megy.
Fellobban és lángra gyúl az a szikra ami benned van. Előjönnek a régi érzések....
...és igen, beleszerettél újra, ő megint próbálkozik de te eltolod magadtól, elveszted és összetörsz. Mert félsz tőle, nem tudod miért, de félsz.
Amikor vele álmodsz...reggel sírni tudnál, de nem sírsz...pedig emészt a hiánya és az, hogy sose lesz ilyen tökéletes vele. Ilyenkor jutsz el arra a pontra, hogy csak még egy esélyt adjon...és nem szúrod el. Nem fogsz félni tőle. Nem ő kezdte a harcot, ő csak le akarta rombolni a falaidat, hogy bízz benne, de nem hittél neki.
Csak még egy esély...
még...
egy...
esély. ..
Nem szúrod el, mert rájöttél nem akarod többet elszúrni...

Álmok...

Álmok...
Minden éjszaka álmodunk, csak nem mindig emlékszünk rá.
Azt mondják, hogy vagy arról álmodsz amire igazán vágysz, vagy az eltelt napodat foglalja össze.
És van amikor megálmodod a jövődet. 
Igazából az álmaid tükrözik az érzéseidet. 
Ha mondjuk azt álmodod, hogy egy régen látott személlyel vagy akkor hiányzik, esetleg azt jelenti hogy találkozni fogsz még vele a jövőben. Ha azzal a személlyel sokat vagy az álmodban, akkor még fontos szerepe lesz az életedben. De van amikor csak el akarod felejteni ezt a személyt és mégis vele álmodsz, mert hiányzik. Nem akarod, hogy bármi közöd legyen hozzá, de lesz...és ezt a barátaid is megmondják előre. Te is érzed titokban, de még magadnak sem vallanád be. Félsz, hogy újra megbánt, annak ellenére hogy az álmodban minden olyan tökéletes. Félsz tőle, nem várod hogy megtörténjen, de meg fog. Talán még azt is sejted , hogy miért lesz neked fontos...
Hmm...Taszítanád magadtól, de nem megy...Meg kell történnie, hát hagyd és várj...

Múlt

Mindig mindenki azt mondja, hogy a múltat el kell engedni. Igazuk van.
Amíg te a múlttal foglalkozol, és oda vágysz vissza, lemaradsz a jelenről, a jó dolgokról az életedben, amik most vannak. Tehát, igen, a múltat el kell engedni. Nem kell elfelejteni, tanulnod kell a hibáidból, csak el kell fogadni a dolgokat, volt ami volt.
Nehéz. Valakinek hónapokig vagy évekig tart túl jutni rajta, de ez ilyen.
Ha túl jutsz rajta könnyebb lesz. Boldogabb leszel. A szép emlékekre fogsz visszagondolni. Kivirulsz.
Ezért jó, ha elengeded a múltat. Nem teljesen boldog, de boldogabb leszel.
Aztán jön az, hogy visszaesel...akkor még nem tudod elengedni. Van valami amit még le kell zárnod magadban és menni fog. De addig, amíg ezt nem oldod meg csak félig lehetsz boldog, hisz' mindig ott lesz a rossz érzés mellette. Ezt nem tudod örökké elfojtani magadban...nem...ezt nem.
Engedd el...

Ősz van...

Ősz van...október...olykor száz ágra süt a nap, máskor pedig csak hallgatod ahogy az esőcseppek kopognak az ablakon...
Nemsokára november. Az esős hónap. Nem hiába ez az egyik kedvenc hónapom. Igazodik a magányos emberek depresszív, szürke hangulatához. Átmeneti időszak ez.
Telik az idő, és december lesz...az emberek pedig vagy boldogok, vagy szomorúak lesznek.
Hogy miért lesznek szomorúak?
Téli esték, hóesés, karácsonyi fények, és boldog szerelmesek andalognak az utcán. Na ezért.
Egyedül sétálni ilyenkor...szörnyű. Ilyenkor csak magányosabbnak érezzük magunkat, mint általában.
Nincs kivel sétálnod a karácsonyi vásárban, beülni egy forrócsokira egy meleg helyre, csókolózni a hóesésben a lámpa alatt, nincs "Boldog karácsonyt puszi", nincs kihez odabújni ha fázol...
A legrosszabb érzések egyike ez.
Szóval telik az idő, és nincs senkim, csak a remény. A remény, hogy addig még bármi történhet.
De félek, hogy nem fog...Egy újabb magányos karácsony...Egy újabb séta egyedül a városban és ennyi.

Élet...

Az élet...mit is nevezünk életnek?
Megszületsz és onnantól kezdve te élsz? Nem.  Te csak vagy, addig amíg el nem kezdesz élni.
De mit is jelent élni? 
- Élni: szórakozni, szerelembe esni, szakítani, elbúcsúzni, sírni, álmodni,  szeretni akár reménytelenül is, félni és elkövetni hibákat...
Ezt jelenti az, hogy 'élni', és még persze sorolhatnám...de nem fogom.
Én most úgy érzem nem élek. Az én életem megállt, és arra várok, hogy jöjjön valaki aki megnyomja a 'PLAY'-t.
Várok...várok valakire...