Ősz van...október...olykor száz ágra süt a nap, máskor pedig csak hallgatod ahogy az esőcseppek kopognak az ablakon...
Nemsokára november. Az esős hónap. Nem hiába ez az egyik kedvenc hónapom. Igazodik a magányos emberek depresszív, szürke hangulatához. Átmeneti időszak ez.
Telik az idő, és december lesz...az emberek pedig vagy boldogok, vagy szomorúak lesznek.
Hogy miért lesznek szomorúak?
Téli esték, hóesés, karácsonyi fények, és boldog szerelmesek andalognak az utcán. Na ezért.
Egyedül sétálni ilyenkor...szörnyű. Ilyenkor csak magányosabbnak érezzük magunkat, mint általában.
Nincs kivel sétálnod a karácsonyi vásárban, beülni egy forrócsokira egy meleg helyre, csókolózni a hóesésben a lámpa alatt, nincs "Boldog karácsonyt puszi", nincs kihez odabújni ha fázol...
A legrosszabb érzések egyike ez.
Szóval telik az idő, és nincs senkim, csak a remény. A remény, hogy addig még bármi történhet.
De félek, hogy nem fog...Egy újabb magányos karácsony...Egy újabb séta egyedül a városban és ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése