Emlékek

Egy zene, egy könyv, egy szó...és újra eszedbe jutnak az emlékek...
Meghallod azt a zenét, amit együtt hallgattatok miközben te a mellkasán pihentetted a fejed...
...és hopp, egyszer csak eszedbe jut és a szemedből előbújnak a könnycseppek.
Eszedbe jut minden jó, amikor először beszéltetek, amikor hozott neked sütit, amikor először megcsókolt, amikor megforgatott a locsolók közt...
Valamint eszedbe jut minden rossz, amikor tévedésből a fejedhez vágott dolgokat amiket nem gondolt komolyan, amikor kinevetett ahogy sírtál, amikor nem foglalkozott veled.
Mert te mindig csak akkor kellettél, amikor nem volt más.
Mindig azt mondta, hogy szeret...nem tudtál hinni neki, és mindig megbántad hogy nem hittél neki.
Magadat okoltad minden miatt...de ő ott volt, és próbált segíteni amikor egyedül érezted magad.
Vele mindig boldogabb voltál.
Azt mondta szeret, aztán eltűnt. Nem foglalkozott veled.
Pár hónapra rá megjelent és megint kezdte, nem hittél neki. Féltél, hogy ott hagy, lehet hogyha hittél volna neki nem hagy ott.
Mindegy, ez már a múlt. Viszont amikor eszedbe jut, szörnyű érzés...Hiányzik...Hiányzik minden ami volt, minden amit tett, akár rossz akár jó.
El akarod felejteni, és amikor úgy érzed, hogy sikerült...ő jön és tesz valamit ami miatt nem megy.
Fellobban és lángra gyúl az a szikra ami benned van. Előjönnek a régi érzések....
...és igen, beleszerettél újra, ő megint próbálkozik de te eltolod magadtól, elveszted és összetörsz. Mert félsz tőle, nem tudod miért, de félsz.
Amikor vele álmodsz...reggel sírni tudnál, de nem sírsz...pedig emészt a hiánya és az, hogy sose lesz ilyen tökéletes vele. Ilyenkor jutsz el arra a pontra, hogy csak még egy esélyt adjon...és nem szúrod el. Nem fogsz félni tőle. Nem ő kezdte a harcot, ő csak le akarta rombolni a falaidat, hogy bízz benne, de nem hittél neki.
Csak még egy esély...
még...
egy...
esély. ..
Nem szúrod el, mert rájöttél nem akarod többet elszúrni...