Üresnek érzem magam
Reggel felébredek...kinézek az ablakon. Fúj a szél, hullanak a levelek.
Este mielőtt lefeküdnék...kinézek az ablakon. Lement a Nap, sötét van.
Eltelt egy újabb nap. Én pedig egész nap azon gondolkoztam...Miért érzem ezt?
Hisz' minden jó...semmi baj nem történik.
Mégis azt kívánom, bárcsak meghalnék.
Lehunyom a szemem...kicsordul egy könnycsepp...végigfolyik a arcomon...és lehull.
Azt kívánom bárcsak meghalnék.
Úgy érzem nem bírom ezt...nem tudom mi ez...elfáradtam.
Mi történik körülöttem?
Minden megváltozik, és olyan gyors lett hirtelen minden...
Én pedig csak állok. Lehunyom a szemem. Egyedül vagyok. Mindenki eltűnt. Kicsordul egy könnycsepp. Végigfolyik az arcomon. Majd lehull. Azt kívánom bárcsak meghalnék.
Újra és újra...
Mi történik velem? Olyan mintha haldokolnék...és mégsem.
Olyan mintha valami súly lenne rajtam folyamatosan.
Nem bírom tovább...
Érzem, a súlyát...az elfeledett percnek.
Az elmúlt napoknak, éveknek.
Szinte beleszakadok, és nem tudom ledobni magamról ezt a súlyt.
Nem megy...néha könyebb...néha nehezebb.
Valahogy meg kell szabadulnom tőle...
De most csak lehunyom a szemem. Kicsordul egy könnycsepp. Végigfolyik az arcomon. Majd lehull.
